Miről
szól:
Payton
Kendall vérbeli karrierista ügyvédnő, aki mindent megtesz, hogy előre léphessen
a ranglétrán és a feminizmus eszméjétől fűtve szenvedélyesen harcol, hogy ebben
a férfiak dominálta szakmában övé lehessen az évek óta vágyott és maximálisan
megérdemelt üzlettársi pozíció. Ámde rögös a siker felé vezető út, főleg, hogy
nincs egyedül a versenyben. J. D. Jameson gazdag, kiváltságos, határozott,
pimasz, fantasztikus ügyvéd és nem utolsó sorban férfi. Nyolc éve munkatársak,
nyolc éve marják egymást, amit a kollégák előtt igyekeznek leplezni, ám a
kiélezett versenyben már nagyon nehezen tudják tovább palástolni
ellenszenvüket. A dolgok végül 180 fokos fordulatot vesznek, mikor megbízzák
őket, hogy dolgozzanak közösen egy fontos ügyön, amiben kénytelen-kelletlen be
kell látniuk, hogy mindkettejük munka iránti odaadása, jog iránti elkötelezettsége
igazán elismerésre méltó. A nemek közötti háború szenvedélye lángra lobban, s
rá kell döbbenniük, hogy az igazán intenzív érzelmek között bizony vékony a
határvonal.
Julie
Jamestől olvastam már korábban a Hamis
partnert, amiről azóta sem szültem kritikát... Talonba került a dolog, de
most már valószínűleg ott is marad, mert idő közben el is halványodtak a
részletek és csak az általános benyomások maradtak meg. Amik egyébként nem
voltak negatívak, viszont elég semlegesek. Limonádé történet, limonádé
szereplők, limonádé környezet, limonádé olvasmány. De ez egyáltalán nem is
lenne probléma, csak mivel a romantikus-erotikus felhangok mögött alapjában
véve egy bűnügyi nyomozás adja a dolog gerincét gyilkosságokkal,
államügyészekkel és FBI ügynökökkel, ezért aztán engem speciel zavart az
életveszélyes körülményekhez képesti időnkénti bárgyúság, komolytalanság és
profizmustalanság (ha van ilyen szó egyáltalán). De persze nyilván nem ezt kell
elsődlegesen nézni egy ilyen műfajú történetnél, mégsem tudtam teljesen
elvonatkoztatni.
Mindez
azonban nem akadályozott meg abban, hogy szemet vessek a Gyakorlat teszi a mesterkedőt-re is, amit már korábban kinéztem a
Pioneer Bookstól megszokott kifejező, színeiben és mintáiban harmonikus kis
borító (big like!) és az ismertető alapján, majd végül Molyról sikerült is jó
árban hozzájutnom (na mert azért teljes áron nem szeretek háromezres
limonádékat szürcsölgetni...). És azt kell, hogy mondjam, ezt sem bántam meg,
sőt, nekem jobban bejött, mint a Hamis
partner, bár ez sem volt „tökéletes”.
A
történet a műfajához mérten könnyedebb, itt „csak” menő ügyvédek viaskodnak
egymással, se gyilkosság, se menekülés, se bujkálás, se életveszély. A
karakterek hibáik ellenére szerethetőek, szurkol nekik az olvasó, hogy nyissák
már ki végre a szemüket és a fene nagy koponyarepesztő agykapacitásukkal vegyék
már észre, hogy Justitia is egymásnak teremtette őket. Furdalja az ember
oldalát a kíváncsiság is, hogy ki kapja végül az üzlettársi pozíciót. Nehéz a
döntés, hogy ki érdemelné meg jobban. Komoly társadalmi kérdéseket, dilemmákat
is feszeget a sztorival az írónő, bár mindez inkább csak az említés szintjéig
jut el, bővebben, de legalábbis mélységeiben már nem merülünk bele az emancipáció-egyenjogúság-feminizmus
témakörébe. S hogy ne is fújjon rá senki a végkifejlet miatt, Julie James ki is
kerüli az állásfoglalás rizikóját, inkább frappánsan a „jól lakatom a kecskét is
és meghagyom a káposztát is” módszerével zárja le a történetet. Minden szép
volt, jó volt, happy end, lámúr, forevöráfter, stb. De egyáltalán nem haragszom
rá! A maga módján tökéletes befejezés volt, abszolút kalapemelős, okos
megoldás. Vevő is lennék egy folytatásra, hogy ezek után hogy alakult Payton és
J. D. élete, karrierje.
Valakinek
a blogján olvastam, hogy mennyire szereti, amikor a kezdeti ellenszenvből,
veszekedésből, civakodásból alakul ki a vonzalom és jönnek rá a szereplők, hogy
azt a rengeteg energiát, amit egymás zrikálására fordítottak, el is romantikázhatták
volna, és valóban, sokkal érdekesebbek, izgalmasabbak és szórakoztatóbbak azok
a love storyk, ahol a kezdeti utálat csap át szerelembe. Ebben a regényében
Julie James kitűnően prezentálja is ezt a formát.
A könyvnek erőssége a humor
is, ami főleg a sok marakodásból adódó helyzetkomikumnak és szócsatának
köszönhető, de példának okáért a mellékszereplők is hozzák ezt a szerepet, még a
mindössze néhány mondatos taxis is fergeteges percekkel ajándékozza meg az olvasót.
Szintén
kifejezetten örültem, hogy bár az erotikus műfajt is súrolja a regény,
egyáltalán nem ezen van a hangsúly és a hálószobatitkok titkok is maradnak. Csak
ízlésesen sejtet az írónő és nem kell az olvasónak nagyítóval bemásznia a
takarók közé.
Összességében
tehát úgy látom, minden szempontból méltattam a könyvet, tényleg kellemes
olvasmány, szépen átgondolt és kidolgozott történet, intelligens háttérsztori, okos,
humoros, szerethető karakterek, ügyes befejezés, műfajában már-már tökéletes.
Mivel a tetszik - nem tetszik kérdése és ezáltal az értékelés/pontozás azonban
egy nagyrészt szubjektív dolog, így én személy szerint nem tudok max pontot
adni, mert bár bejött a regény, különösebben nem érintett meg, nagy katarzist –
ami miatt még sokáig emlékezhetnék rá – nem keltett bennem, újraolvasni nem
akarnám, meg aki esetleg rendszeresen olvassa a blogom, az tudja, hogy amúgy sem szeretem két
kézzel szórni azt a tündérport. Viszont mindenkinek ajánlom, aki a korábban
említett pozitívumokra vevő, és hát ki ne lenne az?!
Tündérfaktor:
10/8
Könyv
adatai:
Eredeti
címe: Practice Makes Perfect
Eredeti
kiadási éve: 2009
Magyar
fordítás kiadási éve: 2013
Kiadta: Pioneer Books
Fordította: Dörnyei Julianna Katalin
Oldalszám: 328
ISBN: 9789638964854
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése