Samantha Young: Dublin Street

Miről szól:

Az amerikai Jocelyn, miután középiskolásként elveszíti szüleit és húgát egy autóbalesetben, Skóciába, Edinburgh-ba költözik új életet kezdeni. A Dublin Streeten első látásra beleszeret új, fényűző albérletébe, ráadásul a lakótársa is egy elbűvölő lány… akinek a bátyja azonban egy öntelt seggfej, viszont nagyon jóképű, nagyon kitartó, és nagyon tudja, hogy mit akar. Jelen esetben Jocelyn-t, aki hajlandó egy kis barátság extrákkal kapcsolatra, de a mély érzelmektől retteg, hisz még mindig nem dolgozta fel a múltat. Braden ellenben többet akar. És azt ugye mondtam már, hogy nagyon kitartó? Nagy-nagyon kitartó!...

Könyvtündér a sorok között:

Mostanában egyhuzamban habzsoltam be jó néhány erotikus/new adult regényt, aminek – bár nem gyötörtem magam halálra az ezen való elmélkedésben és önvizsgálatban – három oka lehet. Mi tagadás, egyrészt ugye nyilván érdekeltek ezek a könyvek, másrészt így rögtön össze tudom hasonlítani a friss olvasási élményeket a műfajon belül, és végül: idővel arra jutottam, hogy erősen kezdem unni ezt a kategóriát, mert annyira egyhangúak, úgyhogy szerettem volna gyorsan, egyszerre túllenni azokon, amik érdekeltek, és most egy jó darabig nem tervezek ebben a műfajban tovább kalandozni. Lehet, hogy minden stílust meg lehet unni, de azért azt hiszem, ez nem vet túl jó fényt a new adult irodalomra… És ennek nyilván meg is van az oka. Azt már korábban is írtam, hogy mennyire bosszantóan másolják egymást ezek a művek, hogy milyen irritáló sémák, klisék, karakterek fedezhetők fel, aminek következtében egy idő után úgy érzi az ember, hogy aki egy ilyet olvasott az olvasta az összeset – vagy legalábbis én a merőben egy kaptafára készült alkotásokba botlottam bele, de kétlem, hogy csak én nyúltam volna félre.

Ez alól nem teljesen kivétel a Dublin Street sem, mégis az egyik kedvencem lett az olvasottak közül. Itt is kipipálható sok klisé (dúsgazdag, sármos, fiatal üzletember, lelki sérülések, családi és szerelmi zűrök, csinibaba főszereplő hölgy, aki csak azért nem tipikusan bombázó alkat, mert nem szőke, viszont nagyok a mellei (?), és a „bébi” megszólítás, ami valószínűleg a „kreatív” szó ellentéteként szerepel a szótárban), mégis talán ezt a könyvet élveztem leginkább, ez nyújtotta a legtöbb szórakozást, izgultam a szereplőkért (bár azért nem rágtam tövig a körmeim), és még meg is nevettetett. Ami kis csavar a történetben, hogy fordított felállást kapunk, most nem a férfi a lelki sérült, akit a nő, anyai ösztöneitől vezérelve, meg akar menteni, hanem fordítva: Joss a zárkózott, akit Braden üldöz szerelmével és küldetésének tekinti kirántani őt a gödörből.

A (fő)szereplők számomra szerethetőek voltak, bár olvastam több értékelést másoktól, akiket idegesített pl. Joss viselkedése és reakciói, az emberekhez való hozzáállása. Ebben is van valami, de ha én veszíteném el a családomat, majd a legjobb barátnőm is meghalna, akkor lehet, hogy nekem is megfordulna a fejemben, hogy ez valami személyes bosszúhadjárat Istentől és én is nehezen engednék közel magamhoz másokat. És hát ugye Joss sem hülye, tudja ő is, hogy nem jó ez így, segítséget is kér egy pszichológustól és hallgat is a jó szóra, igyekszik helyrehozni rossz döntéseit. Ráadásul nem csak csinos lány ő, hanem okos is, egyetemet végzett, erős, független, belevaló, vagány, humoros csaj. Nincs is szüksége pasira, egyedül is meg tud állni a lábán. Aztán mégis találkozik Braden-nel.

„KÉPZELJÜNK EL EGY TERMÉSZETFILMET, amelyben a cuki kis szurikáta éppen hazafelé igyekszik a négy cuki kis szurikátalábán a kotorékba, a politikai csatározások, egyéni drámák és a családi élet színhelyére, ám hirtelen egy bazi nagy sas jelenik meg a feje fölött…

Az okos kis szurikáta gyorsan fedezékbe vonul, és várja, hogy a bazi nagy sas elmenjen.

Kis idő múlva a szurikáta úgy dönt, a sas már biztosan megunta a várakozást, és szépen továbbállt, hogy egy másik cuki kis szurikátára hozza rá a frászt. Előmászik tehát a rejtekhelyéről, és nagy vidáman folytatja az útját.

És amikor a kis szurikáta már éppen megnyugodna, hogy ép bőrrel megúszta a kalandot, a bazi nagy sas lecsap rá, és a bazi nagy karmai közé kapja őt.

Nos… én pontosan tudom, mit érezhet ilyenkor a kis szurikáta…”

Braden-t (akinek a nevével nem tudtam megbarátkozni) lényegében klisékből rakták össze, jóképű, szívdöglesztő álompasi, tökéletes, bugyiáztató külső megjelenéssel és vastag… pénztárcával. (Amúgy első találkozásuk egy taxiban történik, ahol Braden öltönyt visel. Na, itt már komolyan kezdtem aggódni, de hálisten’ nem lett belőle egy irodaházas Twilight fan-fiction.) Sok mindent nem tudunk meg belső tulajdonságairól, de amit igen, az az (a klisé), hogy irányításmániás, birtoklási vágytól fűtött igazi férfi, aki, miután kinézte magának Joss-t, nem hajlandó meghátrálni, sem osztozkodni, és ha valaki csak rákacsint Joss-ra, annak legszívesebben rögvest módosítaná is az arcberendezését. Tehát lényegében két irritáló karakter, akiket összehoz a sors és meg is érdemlik egymást. Na de félretéve a tréfát, én bírtam őket. Ami különösen nagy szó annak tükrében, hogy mennyire ki vagyok már élezve ezekre a sablon motívumokra. Én lepődtem meg a legjobban, hogy nem zavartak az amúgy zavaró sémák.

Ami a mellékszereplőket illeti, Ellie-t érdemes még megemlíteni, mert neki valóban fontos szerepe van, ő a harmadik fő karakter. (Nekem valamiért Samaire Armstrong jutott róla eszembe a Dirty Sexy Money (Édes, drága titkaink) tévésorozatból.) A vége felé ő szolgáltatja az egyik fő konfliktust is.

Nekem nagyon tetszett ez a történet, merthogy itt volt sztori, nem csak ágytorna, szerettem a stílust, a karaktereket, az eseményeket, a helyszíneket, Braden és Ellie családját, Joss jellemfejlődését, a pánikrohamokat, a gyász feldolgozását, a pszichológusos jeleneteket (ugyan változatlanul nem értem, miért ekkora divat pszichológushoz járni, mikor lényegében semmit nem segített azon kívül, hogy Joss-nak volt kinek kiöntenie a szívét, szavakba önteni a gondolatait és ezáltal tulajdonképpen saját maga jött rá a megoldásra), a forró jeleneteket, és a végét is (SPOILER: bár általában nem jön be, ha esküvővel zárul egy romantikus könyv, mert az könnyen benyálazza az egész történetet), és volt egy szitu, amin szabályosan hangosan felröhögtem az éjszaka közepén, annyira váratlanul ért (SPOILER: ez egy, hogy is mondjam szépen, szóval szellentős rész, amiről lehet azt gondolni, hogy az altesti poénok már elcsépeltek, de ebben a műfajban nekem egy óriási felüdülés volt). Egy szó, mint száz, romatikus-erotikus-new adult kategóriában nálam dobogós. Megkapta az ajánlócédulám!

(A borítója viszont nem tetszik. Valahogy nem elég modern, olyan Júlia magazinos olcsó benyomást kelt, és én nem látom benne a karaktereket, Joss-t és Braden-t sem. De hát ízlések és pofonok...)

Tündérfaktor:

10/8

Könyv adatai:

Eredeti címe: On Dublin Street

Eredeti kiadási éve: 2012

Magyar fordítás kiadási éve: 2013

Kiadta: Könyvmolyképző

Fordította: Molnár Edit

Oldalszám: 400

ISBN: 9789633731079