Alice Clayton: Faldöngető

Miről szól:

Caroline menő belsőépítész, aki menő új lakásában menő cicájával él, és ha épp ráér, menő barátnőivel találkozgat, vagy menő sütiket és kenyereket süt. Egyedül a szerelmi és szexuális élete nem menő, amit szerencsétlenségére a szomszédjában lakó menő alfahím éjjelente az orra alá is dörgöl rendszeres faldöngetésével. Kettejük hálószobája közt a falak oly vékonyak, hogy Caroline mindent tisztán hall és kisebb földrengésként érzékel, így amikor már huzamosabb ideje alvásmegvonásban szenved és még a képek is a fejére potyognak a polcról, menő rózsaszín babydolljában átrohan a szomszédhoz és leoltja őt. A kezdeti epés megjegyzések, csipkelődések, incselkedések barátságba váltanak, majd idővel felszínre törnek az elfojtott vágyak és valódi érzelmek is.

Könyvtündér a sorok között:

Na, a Szakítópróba sorozat után ismét egy olyan romantikus-erotikus regény, ahol a főszereplők nem skatulyából előhúzott vállalatvezérek és tip-top személyi asszisztens hölgyeik? Piros pont! A helyszín nem egy csupaüveg felhőkarcoló irodái, luxuséttermek, luxusklubok, ultramodern luxuslakások? Piros pont! Szórakoztató, vicces stílus? Piros pont! Mulatságos kisállatos sztorik? Piros pont! Tudok még további piros pontokat osztani? … Nem.

Az eleje jól indul, tényleg, aranyos, humoros, eredeti, de ezt az eredetiséget nem sokáig sikerül megőriznie, mert aztán felüti fejét a klisé-járvány és szanaszét fertőz mindent. Így üdeség és frissesség helyett inkább úgy éreztem, hogy valami meglehetősen izzadságszagú trendiséget próbálnak lenyomni a torkomon. Ez a karakterekre erőltetett menőség egy idő után már eléggé bökte a csőrömet, hiába tartotta fenn az érdeklődésem a könyv és olvastam ki gyorsan. Biztos nehéz megtalálni az egyensúlyt trendi és túl trendi között, de abban is biztos vagyok, hogy a túl trendi kategóriából is kijött az olvasószám, úgyhogy lehet, hogy csak én nem voltam teljes mértékben célközönség. Bár ez igazából nem von le a könyv élvezhetőségéből, tekintve, hogy könnyed limonádéról lévén szó, bocsánatos bűn a felszínesség, engem mégis kicsit zavart, hogy minden karakter a kirakatból és/vagy valamelyik női magazinból előrántott figura.

(Vigyázat! Érzékenyebb olvasótársaimnak spoilerek bukkanhatnak fel a semmiből!) Főszereplőnk, Caroline független szingli lakberendező, urambocsá’, belsőépítész! (nem tudom, lakberendezőnek miért ciki lenni…), aki szuper menő, haver-kategóriás főnöknővel megáldott, csajszis munkája mellett otthon sütöget cukkinis/tökös kenyereket és almás pitéket/linzereket/akármilyen, de tök menő sütiket, jógázni jár, reggelente a legjobb barátnőivel (szigorúan multikulti társaság, mert az menő!) reggelizni járnak menő reggeliző helyekre (és csak menő dolgokat esznek: tojásfehérje-omlettet zöldségekkel, gyümölcssalátát, rozskenyeret, meg palacsintát és ropogósra sült szalonnát, mert az is menő, ha nem vagy hajlandó megvonni magadtól a szénhidrátot és a zsírt), ha pedig épp ráérnek egy hosszú hétvégén, akkor irtó menő jakuzzis tengerparti kéglikben múlatják az időt. Hát lehet ennél trendibben élni huszon-harmincas nőként a 2010-es években? Egy merő Cosmo álom az egész, kivéve, hogy nincs pasi, de ez nem egy dráma, hanem erotikus regény, úgyhogy lesz az is! Nem is akármilyen, hanem menő! És trendi! Simon fotózásból él, munkája sajnálatosan nyűgös velejárója, hogy közben bejárja a világot, szebbnél szebb helyekre látogat, gyönyörű nőkkel ismerkedik, egyszerre többüket is döngeti (meg velük együtt a falat, mert az ágy biztos le van csavarozva és nem lehet pár centivel arrébb húzni…), és még jól is keres (bár ez teljesen mellékes, hisz az örökségének köszönhetően amúgy is tele van pénzzel, ergo a hobbijának élhet), ráadásul arra is figyel, hogy a testét karban tartsa, ezért futni jár, de kizárólag menő módon, iPad-del (amúgy azt hova rakja futás közben?). Hát lehet ennél trendibben élni huszon-harmincas pasiként a 2010-es években? Szerintem ezek után egyáltalán nem meglepő, hogy két ilyen trendi élőlényt összehoz a sors, meg a szenvedély! Menő karakterek mellé meg nyilván menő környezet dukál, így a spanyolországi nyaralós résznél a tengeri szellővel, a naplementével, a baldachinos gigamegaóriásággyal és a meg-meglibbenő fehér függönyökkel már tényleg szabályosan hallottam a szirup cuppogását, majdnem össze is ragadtak a lapok!

Ami viszont még pozitívum, hogy – bármennyire is fura ezt a szót használni egy limonádé regény esetében – volt íve a történetnek. Az azonos műfajú könyvekkel ellentétben itt nem estek rögtön egymásnak a főszereplők a három és feledik oldalon, sőt a könyv felééig évődésen és csipkelődésen kívül nem is igazán történik semmi kettejük között. Ebből a szempontból tehát a cím és a borító becsapós lehet (egyébként, ha már borító: a pozitúrát még értem, de ezt az esküvői-szerű dress code-ot nem sikerült dekódolnom), de a vége felé mindent bepótolnak szereplőink, nem kell aggódni. Bár azt hozzá kell tennem, hogy ezek a jelenetek a 'még vicces' és a 'már erőltetett' jelzők közötti vékony peremen billegnek, én legalábbis erőteljesen forgattam a szemem időnként. (Annál a résznél például csak én morzsolgattam egy törlőrongyot, és kaptam majdnem a felmosó után, amikor sütés közben talpig mézbe, lisztbe és egyéb hozzávalókba hempergőzve ugranak az ágyba és kenik össze a lakás összes helyiségét? De most komolyan, MÉZesen!? Vagy már megint csak én vagyok frigid?)

Szóval nem volt rossz könyv, kategóriájában kellemes, egész egyedi, sokszor vicces, gyorsan olvasható, de mély nyomokat nem fog hagyni bennem, mert egy olyan világképet ábrázol, amiből nekem bőven elég volt az a pár óra, amíg olvastam. (De az is lehet, hogy nem csak frigid vagyok, hanem irigy is… Majd megkérdezem a pszichológusom! Mert az menő!)

Tündérfaktor:

10/6

Könyv adatai:

Eredeti címe: Wallbanger

Eredeti kiadási éve: 2012

Magyar fordítás kiadási éve: 2013

Kiadta: Ulpius-ház

Fordította: Balázs Júlia

Oldalszám: 424

ISBN: 9789632548043